Mi egy szívszorító történettel emlékezünk az elhunytakról ezen az ünnepen. 1944 nyarán Csere János 19 éves katona szabadságra érkezett haza a szüleihez, Legyesbényére az orosz frontról. A szabadság boldog, békés szeretetteljes napjai gyorsan teltek, eljött a búcsúzás pillanata, János érezte, hogy nagy baj van, érezhette, hogy sosem tér vissza, hiszen tudta, hogy hová kell visszamennie. Zokogva, sírva búcsúzott a szüleitől, a kapuból háromszor is visszament, hogy átölelje megcsókolja őket. Majd az alakulatához visszatért a keleti frontra. Néhány hét elteltével jött az értesítés, hogy János elesett, hősi halált halt.
Ezt a történetet a testvére mesélte el nekünk és a fényképét is tőle kaptuk.
Mi kegyelettel emlékezünk rá és a többi tragikus sorsú fiatal társaira, akiknek a sors, a kegyetlen háború nem engedte meg, hogy felnőttkort elérve teljes életet élhessenek.
Nyugodjanak békében!

A szervezési munkák, az állatállomány beszerzése és az építőanyagok előkészítése után elkezdtük egy kisebb községi biofarm létrehozását. Évek óta érlelődő gondolat volt, hogy a lekaszált füvet, gyomot hasznosítani lehetne. Február óta már rendelkezünk néhány kisállat kérődzővel bárány, kecske kisebb állománnyal. Áprilistól a mai napig a kaszálókon, árkokban és egyéb helyeken található füvet, cserjéket folyamatosan etetjük a farmon.

Látogatóink többségének tetszik a község keleti bejáratánál látható kőszobor. A felállítás helye, a szobor elhelyezése nyilván nem véletlen.

Településünk fennállásának 1000 éves millenniumi évfordulója tiszteletére avattuk fel 2004-ben.

Volt, aki azt kérdezte, hogy miért nem előre néz a szobor. Azért tekint kelet felé mert őseink onnan érkeztek és ott kel fel a nap. Továbbá ilyen jellegű ábrázolások legtöbbször profilból történnek. A pusztai népekről szóló leírásokban, mondákban gyakran feltűnik, mint szakrális jelenség. Feltehetőleg a kerecsensólyomról szóló legendák nyomán. Élettere kelettől egészen hazánkig terjed.

A lényeg, hogy ábrázolása népek, udvarházak jelképei voltak. A dinasztiák isteni származásának a jele. Kívánjuk szívünk szerint, hogy az ősi kerecsensólyom, Turulmadár még sokáig szárnyaljon tovább a Kárpát-medencében.

PROCESSUS PROPORTIONALIS LEGYESBENYENSIS címmel, egy 1050 oldalas kiadvány látható a múzeumunkban. a könyv késő barokk, XVII. sz. végén, kézzel írott mű.

A szöveg első fele latin, második fele magyar nyelven íródott. Szerzője Kapossy Miklós nevű nótárius, valószínűleg pap, többet sajnos nem tudunk a szerzőről. Nem kevés kutatómunka, forrástanulmány kellett egy ilyen terjedelmű könyv megírásához, valószínű hónapokig, de inkább évekig készülhetett. a mérete is impozáns 24 x 40 cm-s, 10 cm vastag.
Eredeti keményfedeles kötése megsérült ezért borjúbőr borítással láttuk el. Nem tudunk arról, hogy készült e ilyen kis településről, egy ekkora terjedelmű, átfogó mű a középkorban.
Egy szép idézet ebből a könyvből bizonyítékként, hogy milyen archaikus fogalmazással írtak egykor:

„Szebb és minden tekintetben érdekesebb vidéket alig lehet elképzelni Legyesbénye környékénél, mintha a mindenható természet egy varázskertbe akarata volna foglalni az isteni jótékonyság e helyét, hogy azt ne csak hasznossá, hanem gyönyörködtetővé is tegye”

A községünkbe látogatók számára zarándokjelvényt készítettünk 2009-ben.
A régi tárgyakat, a zarándokok kapták a meglátogatott kegyhelyen.
Egyetlen egy, középkori ón- ólomból készült tárgy sem maradt fenn. Mégis, onnan tudjuk, hogy hogyan néztek ki, hogy az erdélyi harangokra mintaként több száz évvel ezelőtt, motívumként öntötték.
A zarándoklás tulajdonképpen a turizmus elődje, még akkor is, ha vallási helyekhez kapcsolódik. Jelvényünk legyesbényei motívumokat tartalmaz, áttört díszítésű, bronzból öntve.
A községünkbe látogatók kapnak ebből az érdekes tárgyból, akik meglátogatják a legyesbényei nevezetességeket (templomok, Kastélymúzeum, Nemzeti Park stb.)
Eredeti példánya nyugaton sem maradt fenn, így csupán erdélyi harangokon megőrződött lenyomatuk alapján tudunk róluk.
Valószínűleg a környező országokban jelenleg egyedül mi gyártunk ilyen igényes anyagból
készült hagyomány őrző jelvényeket! Zarándokaink egyébként a Csíksomlyói búcsúra is elvitték ezt a jelvényt.
Ez numizmatikai és kulturális érték, ahogyan általunk korábban veretett községi pénz is, amely után folyamatosan érdeklődnek a gyűjtők.